King Crimson - In The Court Of The Crimson King (Mix by Steven Wilson and Robert Fripp) (Vinyl) LP
Termék leírás:
A King Crimson angol progresszív rock-együttes debütáló albuma, az In the Court of the Crimson King 1969. október 10-én jelent meg.
Az 1990-es évek végén újrakeverték és újra kiadták, 2004-ben pedig egy újabb kiadás jelent meg, miután a Virgin Records raktárában megtalálták az eredeti felvételeket. Az USA-ban az album aranylemez minősítést kapott.
Az albumot sokan a progresszív rock kiindulópontjának tartják, ahol a dzsessz és az európai klasszikus zene hatásai teljesen átvették a blues helyét. Pete Townshend, a The Who gitárosa „hátborzongató mestermű”-ként írta le az albumot.
A borító képet Barry Godber (1946–1970), egy művész és számítógép-programozó festette. Godber nem sokkal az album megjelenése után, 1970 februárjában halt meg szívrohamban. Ez a kép volt az egyetlen festménye, ami ma Fripp tulajdona.
A King Crimson a poszt-pszichedelikus rock sötétebb, élesebb, kissé profétikusabb vonalát képviselte. Ennek hangsúlyozásaképp intelligens is volt… afféle „gondolkodó emberek Pink Floydja”. Fripp már itt tanújelét adja a kontraszt és a csend értékének, jelen esetben a 21st Century Schizoid Man című dalban. A dal nem szűkölködik azokban az elemekben, melyekből később az egész heavy alternatív és grunge színtér ihletet merített.
Ezt az elektromos erőbombát követi egy légies ballada, az I Talk to the Wind. A finom énekharmóniák, McDonald szívbemarkoló fuvolaszólója és a dallam ellenpontjai ellenállhatatlanná teszik. A szürreális, nehezen megfejthető szöveg bepillantást enged Peter Sinfield egyedülálló költői világába, mely az együttes ezt követő három albumát jellemezte.
Az eredeti bakelitlemez A-oldala az Epitaph megrázó hangképével zárult. A vonósokat utánzó Mellotron kísérteties hangja és Fripp akusztikus- és elektromos gitáron játszott ellenpontjai szinte áhítatos hangulatot adnak a bevezetőnek, mely tovább fokozza az album amúgy is baljós hangulatát. Giles dobjátéka kulcsszerept játszik mind a refrénben, mind pedig a hangszeres részekben.
A Moonchild egy baljós hangulatú szerelmesdal. A dallam könnyed, időtlen, a zene olyan, mint a kopasz fák között lengedező szél. A dal egy struktúra nélküli free jazz improvizációvá válik, melynek Fripp rövid dallamtöredékei adják az alapját.
Az albumot a címadó The Court of the Crimson King zárja. A Sinfield szövegében megjelenő balsors veszélye nagyszerűen megjelenik a viszonylag hosszú versszakokban és az ezeket összekötő, valamint a dalt záró hangszeres részekben.
Personnel
- Greg Lake – lead vocals, bass guitar, production
- Robert Fripp – electric and acoustic guitars, production
- Ian McDonald – saxophone, flute, clarinet, bass clarinet, Mellotron, harpsichord, piano, organ, vibraphone, backing vocals, production
- Michael Giles – drums, percussion, backing vocals, production
- Peter Sinfield – lyrics, illumination, production
Track listing
No. | Title | Writer(s) | Length |
---|---|---|---|
1. | "21st Century Schizoid Man" | Robert Fripp, Ian McDonald, Greg Lake, Michael Giles, Peter Sinfield | 7:24 |
2. | "I Talk to the Wind" | McDonald, Sinfield | 6:04 |
3. | "Epitaph" | Fripp, McDonald, Lake, Giles, Sinfield | 8:49 |
Total length: | 22:17 |
No. | Title | Writer(s) | Length |
---|---|---|---|
4. | "Moonchild" | Fripp, McDonald, Lake, Giles, Sinfield | 12:13 |
5. | "The Court of the Crimson King" | McDonald, Sinfield | 9:26* |
Total length: | 21:39 |